Háromszázzal a fák között

Részletek

Közzétéve: 2011. június 15. szerda, 06:15

Írta: Crazyman

Találatok: 17206

Isle of Man TT, 2011

2011. június 13., hétfő 09:11

Ott állok Giacomo Agostini, Phil Read, Kel Carruthers, Steve Baker és Tommy Robb között. Majdnem elbőgöm magam. Melegítik a motorokat, amiket hétévesen láttál az Autó-Motorban és álmodni sem merted, hogy valaha hallhatod és láthatod őket. Olyan érzelmi túlcsordulás keríti hatalmába az embert, amellyel képtelen megbirkózni, hacsak nem egy érzéketlen farönk.

Melletted áll Hislop Nortonja, Dunlop egykori Hondája, Agostini MV-je, no meg Hailwood sokat látott versenygépe. Ezt ép ésszel néhány másodperc alatt képtelenség feldolgozni. Dunlop RC30-asa nem akar engedelmeskedni az unokaöcsnek; sokszori könyörgés hatására bőg csak föl, megbolygatva ezzel sokak szívét. A sok csemege mellett erről is szól a Tourist Trophy.

Miután elfogyasztjuk utolsó reggelinket a szigeten, érezzük, véget ért az álom. Persze még előttünk áll a hét fénypontja, a Senior TT. Várakozás közben kapjuk a hírt, hogy a Bugalow-nál szakad az eső. Összeomlunk, hisz ez egy napos csúszást is jelenthet. A Senior nélkül leszünk kénytelenek hazautazni? A rajtot 15:30-ra csúsztatják, amikor az versenyzők bejelentik hogy továbbra sem hajlandóak elindulni, mert a pálya még vizes. Amikor a bírák 17:15-re módosítják a rajtot, egy lyukas garast sem adnék, hogy látom a nagyokat.

A szerencse mellénk áll: a nap felragyog, így a második csúszást követően elindítják a mezőnyt. A start után valahogy lekeveredünk a Bray Hill aljába. A tempó itt majd 300, a motor alja szinte koppan. Az enyhe jobboson szinte vakon rongyolnak át a versenyzők, hiszen a kanyar teljes árnyékba borul a fák alatt. A sebesség, a látvány, a hang - nem ússzuk meg libabőr nélkül.

A versenyt az első két körben a közönség legnagyobb örömére Guy Martin vezeti. Óriási ováció és vastaps fogadja, de érdekes módon a 16-szoros győztes McGuinness érkezésénél közel sincs akkora banzáj. Nemhiába, ennyit tesz, ha egy BBC-n futó sorozat főszereplője vagy. Persze ahhoz kétség sem fér, hogy Martin a TT egyik legtehetségesebb versenyzője, hiszen newcomerként nem sokan állnak dobogóra egy Senior TT futamon, vele pedig pont ez történt.

Egy apró érdekesség: a rajt előtt Guy Martin sátránál tolongott a közönség, keresték, kukkolták, vajon merre lehet. Elárulom, a célegyenesben ült, nekitámaszkodva a fehér kerítésnek. Majdnem keresztülestem rajta.
A harmadik körben McGuinness lecsap és megelőzi Martint, majd brutális tempót diktálva növeli előnyét. Ne úgy képzeljék, hogy úgy ment, mint az állat, míg a többiek meg csak állatka módjára. Itt mindenki a maximumot adja.

Martin hívei egy kicsit bíznak még a tankolásban, hátha valami csoda folytán összejön az első TT győzelem, de nem így történik. McGuinness 13 másodpercre növeli előnyét, amit megtartja leintésig. Míg minden szempár rájuk szegeződik, Bruce Anstey „kényelmesen” megszerzi a harmadik helyet, ezzel is mutatva zsenialitását.

A parc fermébe érkezés legmeghatóbb pillanata az, amikor a feleség McGuinness kezébe nyomja alig egy éves gyermeküket. A szöszi lányka kérdően néz apjára, aki könnyeivel küszködik. Vajon mire gondolhat? Egy apró hiba és ez a gyermek most nem azon tankon ülne.

A sajtótájékoztató remek hangulatban zajlik. Anstey fagyit nyom McGuinness sapkájára, míg az bemázolja Martin arcát. Egy valami még a laikus számára is jól látszik: annak örültek a legjobban, hogy élnek.

Néhány megjegyzés, amire szeretném, ha mindenki emlékezne, aki egyszer elmegy a TT-re. A Brandywellnél, tudják, ahol a baleset szemtanúi voltunk csütörtök reggel, végül meghalt egy utcai motoros. Két nap alatt történt egy halálos, valamint két súlyos sérüléssel járó baleset. A két hét alatt, az utcai motorosokat tekintve nem ez volt az egyetlen halálos áldozata a TT-nek.

Most pedig következzen Bitter Sanyi. A Senior TT napján végül sikerült beszélnünk vele. Nem volt túl boldog a csapatot illetően, hiszen egy teljesen széria motorral küldték pályára. Elmondta, hogy gond van a váltó áttételezésével, a motor 300-nál ledurrog és neki jóval nagyobb tempóra lenne szüksége. Segítője az itthon Bimotával versenyző Henzsely Csaba volt. A csütörtök esti egy körös edzésen nem tudott részt venni, mert az egyik szerelő miatt az első villájából elfolyt az olaj. A körülmények ismeretében igen tiszteletre méltó a megszerzett 32-dik hely. Jelentem, Sándor komplett versenyfelszerelése úton van, itt, az autónkban.

A futamot és sajtótájékoztatót követően alig marad néhány percem. Indul a komp, menni kellett. Ülök, bámulok magam elé. Jól hallatszik a parti sétányon dübörgő buli, a mulató emberek zaja. A tenger felett sirályok kóricálnak. A komp ajtaja végül lenyílik, kénytelenek vagyunk beállni. Kimegyek a hajó hátuljára, nézem, ahogy szórja a vizet. Az idei TT véget ért, de a Man sziget örökre beszippantott. Visszatérek, ígérem.

(FORRÁS)