A CSAPAT

Az FRH versenykiírásokat az új weboldalunkon találjátok!
Idővel egybeépül a két oldal, addig is a türelmeteket kérjük!

KATT A KÉPRE!

 

A CSAPAT

Szilveszter Rallye 2012

Szilveszter Rallye 2012

Gala sporttársunk az év végén sem fért a bőrében...

 

 

Gala sporttársunk az év végén sem fért a bőrében, és a nagy hagyományokkal bíró Szilveszter Rallye-n ismét megmutatta a Zsiguli minden oldalát a kanyarokban…

 

  

Galuska Szabolcs – Várfalvi Gábor, Lada 21074

Gala sporttársunk az év végén sem fért a bőrében, és a nagy hagyományokkal bíró Szilveszter Rallye-n ismét megmutatta a Zsiguli minden oldalát a kanyarokban…

FRH: A Szilveszter Rallye nevezési listáját böngészve ismét felmerült a neved…

Gala: Igen, úgy döntöttünk Gabival, hogy a keserédes lacházi csikorgás után emeljük eggyel a tétet, és elindulunk ezen a futamon is.

FRH: Ezt a versenyt sokan csak buli-futamnak tartják, kacarásznak egyet a mogyoródi dombokon, esetleg szponzorokat autóztatnak. Ti hogyan álltatok hozzá?

Gala: Azt hiszem minden általad felsorolt tétel teljesült, tekintve hogy kacarásztunk bőven, sőt a legnagyobb támogatónk is az autóban ült… J Komolyra fordítva a szót a célunk a karcmentes célba érés volt, ami hellyel-közzel sikerült is, és szerettünk volna picit jobban megismerkedni az autóval. Persze a nem hivatalos álláspontunk szerint jó sok lapjával autózós fényképet szerettünk volna magunkról, hogy legyen mit mutogatni az unokáknak!

FRH: Hogyan készültetek erre a komolyabb versenyre?

Gala: Jóval komolyabban, mint az előző futamra. Először is meg kellett oldanunk a hajtásproblémánkat, ami szerencsére egy Faragó-féle difivel és új féltengelyekkel orvosolható volt. Az első napon volt éjszakai gyorsasági is, ami a Lada gyári mécseseivel nem lett volna biztonságosan teljesíthető. Ezért némi baráti segítséggel (köszi Peti) készítenünk kellett egy lámpasort, s ha már belekezdtünk akkor xenonos megoldást választottunk. Az elmélet bejött, a világításunk bármely kórház érsebészeti osztályán megállná a helyét egy műtő világosítására is… J Tekintve, hogy korlátozták a pályabejárást ezért ismét virtuális segítséghez folyamodtunk. Ezúttal a PC jelentette a megoldást, mivel az rFactor-hoz létezik Lada-mod és mindkét ringi nyomvonal fellelhető a neten. Ezzel gurultam párat, hogy ne érjen teljesen készületlenül a pálya, de persze így is akadtak meglepetések… J

FRH: Mennyire volt használható a virtuális pálya?

Gala: Azt mondom a nyomvonal 80%-ban ugyanaz mint a valóságban, de például a szintkülönbségeket nem adja vissza a program, sem pedig a felhordásos kanyarokat. A többféle Lada-modból igyekeztem kiválasztani azt, ami leginkább azt a karakterisztikát nyújtja, mint a mi vasunk.

FRH: Ezek szerint a pályabejárás nem volt nagy kaland…

Gala: Azért akadtak mókás jelenetek, még ha nem is a pályán… Gabi még élénken küzdött a karácsonyi bőségtál káros hatásaival és nem volt teljesen rendben a gyomra. A pályabejáró autó imbolygása meg érthető módon nem különösen segítette a rekreációt. Ennek okán a szünetben kigurultunk Mogyoródra egy patikához, hogy Dedalon-t vegyünk, ami egy átlagos navigátor gyógyszer, anno én is többször használtam már. De ha már ott voltunk a patikában, gondoltam elintézem a családi bevásárlást is, mert imádott kislányomnak éppen jön a foga, így arra is kértem gyógyszert. A patikus először a fogzási gyógyszert hozta ki, majd pedig közölte, hogy Dedalon sajnos csak kúp formájában érhető el… Mit tehet ilyenkor egy igaz barát? Közöltem Gabival, hogy „Meg fogsz dögleni!”  :D Ez érthető derültséget keltett a patikában, és vörös arcú zavarodottságot a patikusban… Hamar tisztáztuk a félreértés, hogy két különböző célszemélynek lesznek a cuccok, és már mehettünk is vissza a pályára.

FRH: Ekkor jött az esti gyors!

Gala: Ekkor jött a több órás várakozás, de sajnos ilyen volt az időterv. Legalább volt idő a kocsin pár apróságot megcsinálni, és ráadásul a szervízcsapatunknak hála (Crazy Drifter, hogy mik vannak!) úriemberként tehettük mindezt. Gabi és Zsolti az egész futam alatt nagyon jól dolgozott, igazán hálásak vagyunk nekik.

Maga a rajt nagyon hatásos volt, nem sűrűn fogad minket százfős tömeg, és nem kell köztük integetve végighajtanunk. Az esti szakaszra volt egy garintúra kopott vizes gumink (Michelin P2B) ami nem kimondottan erre van kitalálva, de még mindig jobb mint a slick, tekintve hogy -3 fok volt.

A rajtban már kellemes remegéssel álltunk be, ami az első párszáz méteren eltűnt belőlünk. Persze a para az megmaradt, és szégyenteljes féktávokat vettünk, de a lényeg hogy a pályán voltunk. Néhány kanyar után megjött a bátorság, és megjött rögtön az első forgás is! Pont ott ahol Weber Gabit kiforgatták a nyáron, alólunk is kihúzták a talajt és már pörögtünk is. Az autó egy általa elképzelt görbe mentén, az én képzeletemben meg a dollár-jelek pörögtek, hogy mi lesz ha a mutatványt a korlátban fejezzük be… J Szerencsére sikerült hamar összehalászni és száguldhattunk tovább. Ha lehet még lassabban, a pályabejáráson elképzelt fokozatok alatt fordulva a kanyarokat. Ezzel együtt néhány nagyon látványosra sikeredett, sőt némelyik pokoli jóra! Mondjuk, ez jelen esetben azt jelenti, hogy a Jobb6-ból Jobb666-ot csináltunk, de mindegy, az a lényeg, hogy beértünk!

FRH: Este pihenő várt a csapatra?

Gala: Igen, hál’ Istennek semmit sem kellett szerelni az autón. Reggel a -8 fok (!) és a Weber-ek ellenére pöcc-röff (rosszmájúak szerint: pöcc-pöcc-pöcc-röff) beindult, nem hiába állította be Kori a karbikat! A nagyon hideg és fagyos aszfalt miatt nem mertük megkockáztatni a vizes gumikat, a jól bevált Nokian Hakkapeliita-kat raktuk föl, és irány a rajt!

FRH: Kalandmentesen sikerült az aznapi első gyors?

Gala: Már a gyors előtt is volt kalandunk… J Ugye a rajt bent volt a ringen, de utána már etapon és időre kellett az első gyors rajtjához gurulni. Ekkor vettük észre, hogy a rajt IE előtt pár nálunk magasabb rajtszámú Hondás ücsörög, és szemmel láthatóan csak az idő múlását várják. Nagyon úgy nézett ki, hogy benézték a srácok az itinert, és azt hiszik, hogy itt indul a verseny. Gyorsan melléjük hajtottunk, és szóltunk nekik, hogy ha itt várakoznak tovább, egy métert se fognak menni… Lett is nagy hálálkodás és kapkodás a soraikban, alig tudtak megfordulni. Ennek elősegítésére mi is hátrébb gurultunk…egészen a mögöttünk álló Foltinék kereklámpásáig… L No, f@sza, még el sem rajtoltunk, de máris megtörtük… Szerencsére nagyobb volt az ijedtség, mint a kár (az konkrétan nulla, bírja a strapát az Orosz) de kellően lelombozott minket a rajtra. Az első kanyarokat nagyon elóvatoskodtuk, az első lassítónál azzal a féktávval amit vettünk egy Kamaz is megállt volna, de legalább eljutottunk a benzinkútig. Itt azért szépen végigrajzoltuk a J3-B3-J3 részt, úgy láttuk a nézőknek is tetszett. A gyorsasági többi része is erről szólt, olyan érzésünk volt, mintha havon mennénk. Hogy tovább mélyítsük barátságunkat a mögöttünk indulóval, még sikerült előttük is megforogni, úgyhogy gyalázatos idővel, de fülig érő szájjal értünk célba!

A második gyors a ring belső részén rögtön jött, itt sem érdemeltük ki a „Féktávkirály”-címet (biztos hiányzott a csík…) de egyre bátrabban színeztük a kanyarokat. A szervízparkban tele voltunk élményekkel (alig győztük megosztani Drága Feleségemmel aki hősiesen szurkolt nekünk a mínuszok ellenére is) és egy konok elhatározással, hogy javítanunk kell az időkön. Fel is raktuk a Misiket, abban bízva, hogy 2 óra múlva mikor újra sorra kerülünk már szárad annyit a pálya, hogy érdemben tapadjanak is.

FRH: Bevált a számításotok?

Gala: Teljes mértékben, sokat gyorsultunk a pályán, Volt olyan gyorsasági ahol több mint egy percet az előző körhöz képest. S a lényeg, hogy már mi is inkább éreztük versenyzésnek, mint tötymörgésnek az egész murit. Sajnos a kameránk addigra feladta a küzdelmet a hidegben (köszi GoPro), úgyhogy csak az eredménylistát lobogtathattuk, hogy tessék megnézni, 14-ik időt jöttünk a 36 kategóriatárs között. Mivel nagyon bosszantott minket, hogy Foltinék reggel 2x is utólértek a 40mp-es rajtoltatás miatt, őket akartuk elkapni. Ez sikerült is, az utolsó 4 gyorson már sikerült hasonló időket futni, bár sajnos ők a legutolsón kiestek.

Az utolsó gyors nekünk is izgalmas volt, mivel itt a Ring-belsőn kellett 2 kört mennünk. Pályabejáráskor még beszéltük is, hogy nyilván nem fognak minket ráindítani egy másik versenyzőre, ennek ellenére egy szlovák VFTS pont akkor járt a célegyenes visszafordítóban, amikor mi elrajtoltunk. Toltuk őket 2 km-ig, aztán nagyon sportszerűen félrehúzódtak. A gyors végén utolértünk még egy Ladát, de ő sem tartott fel minket sokáig. A két előzésen annyira fellelkesültünk (hiába, a pályaautózás az pályaautózás) hogy az utolsó előtti lassítót kissé optimistán közelítettük meg, és miután látszott, hogy azzal a tempóval biztosan nem tudunk befordulni, inkább a bálát vittük el. Szó szerint magunkkal, mivel beakadt a sárvédőbe! J

FRH: Akkor az autó mégsem karcmentes…

Gala: De szerencsére az, mert kárt a bála nem okozott, max a sporinak kellett messzebbről visszahoznia…

FRH: Hogy végeztetek?

Gala: Vigyorogva… :D Na jó, a kategóriában 19/38-ak lettünk ami a sok megforgás miatt nem is volt meglepetés. Abszolútban viszont a 83 helyen végeztünk 159 indulóból, amit kellő optimizmussal tisztes helytállásként aposztrofáltunk…

FRH: Hogyan tovább, hol láthatunk legközelebb titeket?

Gala: Konkrét terveink még nincsenek, most egy kis pihenőt tartunk, aztán ha februárra megjönne a hó, akkor szívesen nekivágnánk akár egy sprintnek is..

FRH: Köszönjük az interjút!

Galuska Szabolcs – Várfalvi Gábor előző kalandjai:

Kagylóülésből kagylóülésbe…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

NINCS jogosultságod hozzászólást írni!